Persze, vannak jobb pillanatok és vannak rosszabbak. Nem mindig olyan nehéz - hmm, óriási a tapasztalatom nyilván, haha - de máskor nem tudsz szabadulni attól az érzéstől, a hasadban. Tudod, miről beszélek. Az az érzés. És van olyan, hogy tényleg úgy érzed, hogy belehalsz... mikor csak vársz, hogy legalább valami online komminikáció legyen, de hiába, mikor képtelen vagy pár percnél tovább koncentrálni a filmre, amit nézni próbálsz, mikor a sírás szélére kerülsz, miközben megpróbálod kiverni, mert csak rá tudsz gondolni. Úgy érzed, hogy tényleg kibírhatatlan, soha nem lesz vége, egyik cigiről gyújtasz a másikra.

Hagyd abba! Szedd össze magad!