20. nap

Hű, mindjárt vége a májusnak, B. lassan egy hónapja nincs itthon és... oké, sokszor nagyon szörnyű, már teljesen hozzászoktam, hogy néha minden előzmény nélkül elsírom magam, pl. mosogatás közben, és iszonyatosan hiányzik minden egyes pillanatban és hihetetlenül szeretem, de... talán tényleg ki fogom bírni. Ki fogjuk bírni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy minden rendben lesz, B. több olyan dolgot is tett mostanában, amivel erről "biztosított", ha lehet ilyet mondani. Szóval az általános szomorúság mellett, amivel viszont sajnos nem tudok mit kezdeni, mostanában elkezdtem picit jobban érezni magam.

A munka mellett szombaton már ott voltam az első Bánkitós önkéntes találkozón, ami nagyon jól sikerült és nagyon várom már magát a fesztivált is, szombaton az Aurórában "önkénteskedtem" a gyerekeknek szervezett játszóházban, igyekszem lekötni magam, amikor csak tudom. A "most egy darabig nem iszok" tervem sajnos viszont nem működött, bár azért még így is bőven visszafogtam magam ezekben a napokban.

És közben nem tudom elmondani, hogy B. milyen csodálatos, ahogy kezeli ezt a helyzetet, egyszerűen... nyilván eddig is imádtam és tudtam, hogy egy remek ember, de amióta elment, gyakorlatilag napról-napra még tovább nő a szememben, elképesztő kitartással, megértéssel és felnőttséggel kezeli ezt a szituációt, és olyan sok szinten támogat engem és megnyugtat és aaaaa, tényleg elképesztő, annyira szeretem!

De persze ezt majd biztos egy nagyon negatív poszt fogja követni, gondolom másfél óra múlva.