Szóval.

Sajnos túlságosan a XXI. század gyermeke vagyok, így ha épp valami eddig nem ismert akadállyal találom magam szemben az életemben, akkor az első reakcióm az, hogy blogot indítok róla. A barátom pár napon belül elutazik három hónapra, amit ebből kifolyólag kénytelenek vagyunk külön tölteni - oké, tudom, nem a világ vége. Mégis, azért nem a legideálisabb állapot,főleg, hogy ennél sokkal egyszerűbb szitucáiókat sem kezelek túl jól, illetve imádok mindent túldramatizálni. A blog célja tehát, hogy kiírjam magamból a gondolataimat, érzéseimet ezzel, illetve úgy általában a világgal kapcsolatban, hogy ne őrüljek meg július végéig. 

Egyelőre azonban minden egészen bolgod, élvezzük az utolsó napokat, de nem lepődnék meg, ha egy hét múlva már egy üveg vodkával a kezemben, láncdohányozva rónám a köröket magányosan a Margitszigeten.

Na, ki tart velem?