Tizenharmadik nap.

Huhh, és azért tegyük hozzá: a mindenre kiterjedő totális életmódváltásom második napja. Jó, ez persze vicces kicsit, de igyekszem tényleg komolyan gondolni. Mármint, össze kell szednem magam. Bulik helyett filmezek majd, alkohol helyett pedig igyekszem salátaleveleket fogyasztani, hogy mire B. visszajön ne egy roncs legyek, hanem fitt és egészséges. És szexi. Jó, nem is tudom hirtelen, melyik a nagyobb kihívás a három közül, egyik sem sikerült még soha.

Tegnap egyébként főztem: esztétikusan tálalható lencsefőzeléknek indult, végül kissé bizarr látványt nyújtó lencseleves lett - de legalább finom. A "fine dining" továbbra sem az én asztalom, na. És sikerült felhoznom magam az Orphan Black akutális évadjával és este még az "Arizonai álmodozók" c. filmet is megnéztem, ami elképesztően tetszett, wow, mármint Lili Taylor a "Sírhant művek" óta nagy kedvenc, még ha ott nem is szerettem a karakterét, de itt is elképesztőt alakított.

És közben még a regényemmel is sikerült haladni: közel három hónap stagnálás után most egy fél hétvége alatt megírtam másfél új fejezetet, szerencsére nagyon elkapott a dolog, most is épp abban tartok egy kis szünetet - addig is ide írok. Egyébként ilyen szempontból is jót tett, hogy elindítottam ezt a blogot: sikerült visszatlálnom az íráshoz, ami már nagyon hiányzott. B. hiánya pedig sikerül újra belehelyezkedni abba az alapvetően szomorú állapotba, amiben akkor voltam, mikor nekiálltam az új projektemnek. Persze most közel sem olyan, mint mikor szakítottunk, de... azért nem is a legjobb. De annyira csodálatos, hogy bármilyen mélyre is kerülök ezzel kapcsolatban, egy fél mondattal sikerül azonnal jobb kedvre derítenie, bármikor.