Hatodik nap. Faszom, ne már, hogy még tényleg egy hét sem telt el?

Annyira hosszúak és borzalmasak így a napok. Mármint, hogy nem tudunk beszélni... mert nem, továbbra sincsen internet (??!!), és most B. azt mondta, hogy valószínűleg szerdánál előbb ez nem is oldódik már meg. Szóval mára is maradt egy két perces telefonbeszélgetés... ja, ha nem tűnt volna fel, a tegnapi optimizmusom ma reggel halva született.

Nagyon szomorú vagyok, legszívesebben tényleg sírnék... miért történik ez? Alapból sem lenne könnyű ez a helyzet, de mindössze két "aktív" online beszélgetést leszámítva, gyakorlatilag egyáltalán nem tudunk kapcsolatba lépni egymással, már csütörtök óta. Oké, szerencsére minden nap felhív picit, de azért ez közel sem az igazi. És tényleg, én szeretnék erős lenni, csak így baromi nehéz.

Igen. Utálok mindent.