Ötödik nap. Hm, furán jól érzem magam. Kicsit bűntudatom is volt miatta, de végül elmúlt. Jól érzem magam, mert tegnap nagyon jó estét töltöttem együtt a barátaimmal, ezer meg egy év után újra Péterfy Bori koncerten voltunk, ami ezúttal is - mint mindig, leírhatatlan élmény…

Negyedik nap. Most így elég rossz. Tegnap este először nem skype-oltunk. B. felhívott, hogy valami baj van az internettel, hétfőn elvileg majd megoldódik - jobb esetben. Sajnálja és szeret. Nem mintha ezen neki lenne bármit sajnálnia, valószínűleg nem az ő hibája, de azért persze…

Azt hiszem Hannah Horvath, a "Girls" c. HBO sorozatban egyszer valami olyasmit mondott, hogy ő sokkal jobban fél, mint azok az emberek általában, akik azt mondják, hogy nagyon félnek. Na, én is valami ilyesmit érzek. És ehhez még hozzá kell vennem az ezzel a félelemmel párhuzamosan…

Tegnap este elment. És ez nem épp a legbüszkébb pillanataimat eredményezte eddig... közepesen jó ötletnek tűnt elnézni a LEN első napjára, két üveg olcsó borral és a barátaimmal, de 9-kor, mikor B. gépe indult, kicsit összeomlottam és kínosan hosszúra nyúlt sírásba kezdtem,…

1. Annyira a XXI. század gyermeke vagyok, hogy most jöttem rá, hogyan kell "élesíteni" egy-egy bejegyzést, szóval a korábban megírt kettő csak most ment ki... az egyiket (talán) péntek körül írtam, a másikat vasárnap. Cím alapján össze lehet rakni, hogy melyik-melyik. 2. Épp az…

Szóval. Sajnos túlságosan a XXI. század gyermeke vagyok, így ha épp valami eddig nem ismert akadállyal találom magam szemben az életemben, akkor az első reakcióm az, hogy blogot indítok róla. A barátom pár napon belül elutazik három hónapra, amit ebből kifolyólag kénytelenek…

Oké, már csak kétszer tudunk együtt aludni, és elmegy. Eddig egész jól tartottam magam - legalábbis magamhoz és a körülményekhez képest -, de tegnap elvesztettem. Elég durván. Egyszer csak elkezdtem sírni és vagy húsz percig, vagy talán tovább, képtelen voltam abbahagyni. Pedig…