Egy üveg bor után, egyedül... ma volt egy hete az utolsó nap, amit együtt tudtunk tölteni. Ma egy hete utazott el. És nagyon rossz. Tudom, hogy klasszikus értelemben véve nem B. az "első szerelmem", de mégis, sosem volt ilyen jó senkivel, soha nem szerettem még ennyire senkit. Mi egy…

Hatodik nap. Faszom, ne már, hogy még tényleg egy hét sem telt el? Annyira hosszúak és borzalmasak így a napok. Mármint, hogy nem tudunk beszélni... mert nem, továbbra sincsen internet (??!!), és most B. azt mondta, hogy valószínűleg szerdánál előbb ez nem is oldódik már meg.…

Ötödik nap. Hm, furán jól érzem magam. Kicsit bűntudatom is volt miatta, de végül elmúlt. Jól érzem magam, mert tegnap nagyon jó estét töltöttem együtt a barátaimmal, ezer meg egy év után újra Péterfy Bori koncerten voltunk, ami ezúttal is - mint mindig, leírhatatlan élmény…

Negyedik nap. Most így elég rossz. Tegnap este először nem skype-oltunk. B. felhívott, hogy valami baj van az internettel, hétfőn elvileg majd megoldódik - jobb esetben. Sajnálja és szeret. Nem mintha ezen neki lenne bármit sajnálnia, valószínűleg nem az ő hibája, de azért persze…

Azt hiszem Hannah Horvath, a "Girls" c. HBO sorozatban egyszer valami olyasmit mondott, hogy ő sokkal jobban fél, mint azok az emberek általában, akik azt mondják, hogy nagyon félnek. Na, én is valami ilyesmit érzek. És ehhez még hozzá kell vennem az ezzel a félelemmel párhuzamosan…

Tegnap este elment. És ez nem épp a legbüszkébb pillanataimat eredményezte eddig... közepesen jó ötletnek tűnt elnézni a LEN első napjára, két üveg olcsó borral és a barátaimmal, de 9-kor, mikor B. gépe indult, kicsit összeomlottam és kínosan hosszúra nyúlt sírásba kezdtem,…

1. Annyira a XXI. század gyermeke vagyok, hogy most jöttem rá, hogyan kell "élesíteni" egy-egy bejegyzést, szóval a korábban megírt kettő csak most ment ki... az egyiket (talán) péntek körül írtam, a másikat vasárnap. Cím alapján össze lehet rakni, hogy melyik-melyik. 2. Épp az…

Szóval. Sajnos túlságosan a XXI. század gyermeke vagyok, így ha épp valami eddig nem ismert akadállyal találom magam szemben az életemben, akkor az első reakcióm az, hogy blogot indítok róla. A barátom pár napon belül elutazik három hónapra, amit ebből kifolyólag kénytelenek…

Oké, már csak kétszer tudunk együtt aludni, és elmegy. Eddig egész jól tartottam magam - legalábbis magamhoz és a körülményekhez képest -, de tegnap elvesztettem. Elég durván. Egyszer csak elkezdtem sírni és vagy húsz percig, vagy talán tovább, képtelen voltam abbahagyni. Pedig…